Választások

Tegnap volt a választás. Elmentem szavazni, természetesen.

Meglepően sokan voltak. Soha nem - talán csak 1990-ben - láttam ennyi embert. Sorban állás volt, ahogy láttam, nagyon sok helyen.

Választani akartunk, ki ki a saját meggyőződése szerint.

Úgy gondolom, csak két dolog közül választhatunk. Vagy a félelmet, vagy a szeretetet választjuk. Nincs több alternatíva. Az idősebbek, akik már megéltek sok mindent, a régi beidegződés szerint döntöttek, a félelem mellett. Nem hibáztatom őket. Ha én lettem volna az ő helyükben, talán én is úgy döntök. Nem tudhatom, nem éltem meg azt, amit ők.

Azt is gondolom, hogy Széchenyi szavaival élve: "...ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba." Ehhez sajnos nincs nagyon mit hozzátenni.

(Közben valahol olvastam, hogy ez az idézet urbanlegeds, úgyhogy csak fenntartással fogadjuk, de ettől függetlenül igaz...)

Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy két magyar ember minimum háromfelé húz, sosincs egyetértés, örökös hibáztatás az viszont igen. Mindig mindenki más az aki velünk ilyen, vagy olyan volt. Mikor nézünk már önmagunkba? Mikor kezdünk el felelősséget vállalni a gondolatainkért, érzéseinkért, tetteinkért? Amikor családon belül is megy a gyűlölködés, mert másképp gondolkodik az egyik, mint a másik, mégis mit várunk? Ahol mindenki "nem normális", csak mert másképp mer látni, gondolkozni. És mindezt ott is, ahol kereszténynek, Istenfélőnek vallják magukat. Megy a fröcsögés, az indulat és még a családok is ketté vagy többfelé szakadnak, ilyen dolgok miatt. Nem tiszteljük a másik embert annyira sem, hogy elfogadjuk, ő másképp gondolja. Mégis hogy lehetne így bármit is elérni?

Elfogadás, megértés, beleérzőképesség nélkül ez nem fog menni. Válasszuk a szeretetet. Elsősorban önmagunk miatt. De ez ugyanolyan jó lesz mindenki másnak is, higgyétek el. 

Lélegezz!!!

A napokban ismét előkerült ez a dolog. Fontosnak tartom újra és újra emlékezni rá, miért is figyeljünk erre.

"Az ókori nyelvek ugyanazt a szót használják a légzés, a lélek és a szellem kifejezésére. Latinul lélegezni spirare, a szellem pedig spiritus, a szótő a német Inspiration (a magyarban is használatos inspiráció) szóban is megtalálható, ami szó szerint nem más, mint belehel, azaz szorosan összekapcsolódik a belégzéssel, a befogadással. A görög nyelvben a psziché mind leheletet, mind lelket jelent. A hindu atman (lélegezni) szónak a német atmen (lélegezni) szóval való rokonságát nem nehéz meghallani. A hindu nyelv azt az embert, aki elérte a tökéletességet, Mahatmának nevezi, ami szó szerint „emelkedett lelket” vagy „nagy lélegzetet” jelent.* Az indiai tanokból megtudjuk azt is, hogy a lélegzet a tulajdonképpeni életerő hordozója, a hinduk ezt pránának nevezik. A bibliai teremtéstörténet szerint Isten a földből formált lényből az isteni lehelet bejuttatásával teremtett emberi „élőlényt”.

E kép szépen példázza, hogyan kerül a materiális testbe, tehát a formába az isteni lehelet, amely nem volt a teremtés része. Csak ez a teremtésen túli lehelet teszi az embert élő és lélekkel bíró lénnyé. S már közel is vagyunk a légzés valódi titkához. A légzés nem a miénk, nem tartozik hozzánk. A lélegzet nincs bennünk, mi vagyunk benne. A lélegzet folyamatosan összeköt bennünket valamivel, ami túl van a teremtésen és túl van a formán. A légzés gondoskodik arról, hogy a metafizikával (szó szerint: azzal, ami a természeten túl van) való kapcsolatunk ne szakadjon meg. Úgy élünk a légzésben, mint egy nagy anyaméhben, mely messze túl van kicsiny, korlátozott létünkön – ő maga az élet, az az utolsó nagy titok, amelyet sem megmagyarázni, sem definiálni nem tudunk, csak megtapasztalni, ha kinyílunk, s hagyjuk, hogy át- meg átjárjon bennünket. A légzés az a köldökzsinór, amelyen át az élet folyik belénk. A légzés gondoskodik arról, hogy az élettel való kapcsolatunk fennmaradjon.

Ebben áll jelentősége is: megóv bennünket attól, hogy teljesen bezárkózzunk, hogy teljesen elszigeteljük magunkat, hogy énünk határait teljesen áthatolhatatlanná tegyük. Bármilyen szívesen gubózunk is bele újra meg újra saját egónkba – a lélegzés mégis arra kényszerít bennünket, hogy a nem-énnel való kapcsolatunkat is megőrizzük. Véssük a tudatunkba, hogy ugyanazt a levegőt szívjuk mi is, amelyet ellenségeink szívnak. Ugyanezt a levegőt lélegzik be az állatok, s a növények is. A légzés szakadatlanul mindennel és mindenkivel összeköt bennünket. Még ha olyannyira lehatárolná is magát az ember, ott a levegő, amely mindennel összeköti. A belélegzett levegő mindnyájunkat összefog, ha akarjuk, ha nem. A légzés így összefügg az „érintkezéssel”, a „kapcsolattal”.

* A lélegzés régies helyesírása: lélekzés. Ez arra utal, hogy a magyar nyelvben is megvolt az az azonosság, melyre a szerzők hivatkoznak. (A szerk.)"

Dethlefsen

Rajzolás újra

Ahogy említettem pár napja (ezt a bejegyzést már rég elkezdtem írni, de csak most folytatom), most a női energiák kerültek előtérbe nálam. Elkészült a harmadik női fej is.

Mint látszik (ha megnézitek az előzőeket is), mindegyik más minőség. Az elsőnek van egy kicsit japános-kínais beütése, a második kicsit csodálkozó arckifejezésű leginkább fehér (talán európai jellegű) nő, ez a harmadik pedig kicsit misztikus, a szeme alapján nem is teljesen földi nő. 

Ezek a minőségek nagyon különbözőek, annak ellenére, hogy mind női. Vagyis most az az érzésem, hogy ezek a mindenféle női energiák kezdenek felszínre kerülni bennem. Egyrészt, hogy elfogadjam, egy nőnek nem csak egyféle megnyilvánulása létezik, hanem igen sokféle. Másrészt, hogy ezekkel a megnyilvánulásokkal semmi baj sincs. Mindnek megvan a maga helye és jelentősége. Mindegyik szép és fontos. Bármelyik is kerül épp előtérbe, csak hagyjam és éljem meg. Tapasztalás. Minden rendben van. 

Ősi áldás

Ez az áldás most talált meg, és annyira megérintett, hogy meg is osztom:

"Felszabadítom a szüleimet az érzés alól, hogy cserbenhagytak. Felszabadítom a gyermekeimet az érzés alól, hogy mindig büszkévé kell tegyenek; hogy saját útjukat járhassák szívük állandó sugallatát követve.

Felszabadítom a társamat a kötelezettség alól, hogy engem kiegészítsen. Semmiben sem szenvedek hiányt, együtt tanulok minden lénnyel, mindig.

Köszönöm nagyszüleimnek és ősatyáimnak, hogy összegyűltek azért, hogy én ma életet lélegezhessek. Felszabadítom őket múltbeli hibáik alól, és be nem teljesült vágyaik alól, mialatt tisztában vagyok azzal, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet, hogy helyzetüket elrendezzék az akkori lelkiismeretük szerint. Tisztellek, szeretlek és ártatlannak ismerlek el titeket.

Átlátható vagyok szemed előtt, hogy tudd, nem rejtegetek semmit, nem tartozom semmivel azon kívül, ami vagyok; igaz vagyok magamhoz és a létezésemhez. A szív bölcsességét követve tisztában vagyok vele, hogy élethivatásomat teljesítem szabadon, láthatatlan és látható családi kötöttségektől, melyek megzavarhatnák Békémet és Boldogságomat, melyek az én kizárólagos felelősségeim.

Lemondok a megmentő szerepéről és nem kell teljesítenem mások elvárásait.

Csak és kizárólag a SZERETETEN keresztül tanulva, megáldom lényemet, kifejezési formáimat, bár lehet, hogy vannak, akik nem értenek meg.

Értem magam, hiszen csak én éltem és tapasztaltam meg történelmemet; mert ismerem magam, tudom ki vagyok, tudom mit érzek, hogy mit cselekszem.

Tisztelem és elfogadom magamat.

Becsülöm az Istenit magamban és benned is.

Szabadok vagyunk."

(Ezt az ősi áldást a Mexikóban beszélt nahuatl nyelven alkották.)

Rajzolás tanulságokkal

Már egy ideje - mióta a lányomék elköltöztek - nehezebben kezdtem neki munka után az alkotásnak. Kicsúszott a kezemből az idő és nem tudtam igazán beletenni magam ezekbe a folyamatokba.

De rájöttem, hogy a tavalyi rajzos naplóm az, ami most visszafog. El vagyok vele maradva és emiatt az ebbe való rajzolás-festés már nem örömforrás volt számomra, hanem muszáj, kényszer.

Most ezért ezt a dolgot elengedtem, majd ha újra tudok örömmel foglalkozni vele, akkor előveszem és folytatom.

Az utóbbi két napban ezek a rajzok készültek. 😊

Igen, ezek női minőségek most, úgy tűnik, hogy ez esik jól. Folyamatban van egy harmadik kép is, ami nem túl meglepő módon, szintén egy női fej lesz. 😉

Tanulságos számomra, hogy az alkotás nem lehet kényszer, mert úgy nem működik. Vagy öröm, vagy nem. Vagy szívből csinálom, vagy sehogy. Anno ugyan hoztam egy döntést, hogy csinálom a naplót, de kb. fél év után elfáradtam és kb. másfél-két hónapig nem foglalkoztam vele. Így aztán annyira elcsúsztam, hogy már nem voltam képes behozni a lemaradásomat. Most még mindig a novembernél tartok, de végre elengedtem. Megengedtem magamnak, hogy mással foglalkozzak, még mielőtt kész lennék vele. Ez most egy csomó energiát felszabadított bennem. Úgy veszem észre, hogy épp a nőieket. 😋😏

Vasárnapi program

A múlt héten a selyemfestés tanítása közben nekem is megjött a kedvem, hogy csináljak újra egy mandalát. Úgyhogy ma nekiláttam ebéd után. Bár lehet, hogy jobban jártam volna, ha egy kicsit kimegyek a levegőre - amit azért még mindig megtehetek 😉 - de annyira belelendültem, hogy nem bírtam leállni. Most lettem kész, úgyhogy megmutatom. Mindig nagyon élvezem csinálni, ahogy most is. 💖

"Tanár és tanítvány"

Tegnap érdekes dolog történt.
Tavaly találtam egy masszőrt, akihez már december óta a negyedik alkalommal mentem.
Már elsőre szimpatikus volt és beszélgettünk róla, hogy én is masszíroztam régebben, de hogy egy ideje már nem. Szóba került, hogy én milyen masszázst csináltam és hosszabban is meséltem róla. Kiderült, hogy Ő ilyet még sosem kapott és kíváncsi volt, hogy milyen lehet? A harmadik alkalommal mikor mentem hozzá januárban, akkor felajánlotta, hogy barterezzünk: vagyis ha volna kedvem, akkor szeretné kipróbálni. Ő sportmasszőr, kórházban és egy saját helyen dolgozik és huszonéve ez a munkája.
Január végén elmentem hozzá és megmasszíroztam. Kicsit izgultam, mert azért ő mégis napi szinten ezt csinálja, én meg már több éve nem foglalkoztam vele. Igaz, azért egy barátnőmön előtte gyakoroltam, és hát minden visszajött és nagyon élveztem. Így bevállaltam ezt a bartert.
Mivel nem a saját helyemen csináltam (így egyszerűbb volt), ezért például a levezető lábmosást nem tudtuk megoldani, ami szintén fontos része az egésznek, de úgy gondoltuk, hogy ezt most el tudjuk engedni. A lepedőmet sem vittem, ami szintén jó lett volna, úgyhogy nem tudtam teljesen azt nyújtani, amit szerettem volna, de mivel még sosem kapott ilyet, nem tudta, hogy mire számítson, ezért egyelőre bőven jó volt ez így is. Az első 10 percben kb. bele is aludt. 😊 Ez azért jó, mert így teljesen bele tud az ember lazulni az egészbe, és nem azon agyal, hogy a másik mit és hogyan csinál. Ezt azért tudom, mert masszőrként kapni masszázst nagyon érdekes dolog, mert az ember önkéntelenül figyel, hogy a másik vajon mit csinál és hogyan? 😉 "Munkahelyi ártalom", hogy nehéz nem figyelni. Ezért is örültem annak, hogy bele tudott lazulni ilyen mélyen az egészbe. Mikor aztán megfordult a hátára, akkor már nem aludt bele, éreztem, hogy figyel. A végén megbeszéltük, hogy nagyon tetszett neki és hogy tényleg mennyire más ez, mint egy "sima" sport, vagy svéd masszázs. Itt nem csak a fizikai szint, hanem a lélek is gyógyítva van az érintésen keresztül.
Ahogy beszélgettünk még, miközben én készülődtem, kicsúszott a számon, hogy nekem az ilyen masszázs az igazi masszázs, amiben a teljes testtel foglalkoznak, nincs kiragadva csak ez, vagy csak az a testrész. Ahogy ezt kimondtam, már meg is bántam, mert tartottam tőle, hogy esetleg kritikának véli. Aztán megöleltük egymást, elbúcsúztunk és hazamentem. Jó érzés volt, hogy minden jól sikerült. Abban maradtunk, hogy majd jelentkezem, ha újra mennék hozzá.
Közben pár nap múlva elkapott egy torokgyulladás és hetekig köhögtem, amiből csak nemrég keveredtem ki.
Múlt héten bejelentkeztem, és tegnapra volt mindkettőnknek jó időpont. Ahogy felfeküdtem és elkezdett masszírozni, már az előkészületeknél is éreztem, hogy valami másabb, mint a korábbi alkalmakkor. De ahogy masszírozott, határozottan azt éreztem, hogy ez egészen más, mint eddig. Még úgy is voltam vele, hogy biztos tanult valahol valami új dolgot. Amíg hason feküdtem, nem is beszélgettünk közben egy kicsit sem, mert nagyon bele voltam mélyedve a masszázsba. Aztán ahogy megfordultam, akkor mondtam, hogy ez most nagyon más volt. És akkor mondta, hogy a múltkori masszázsom után sokat gondolkozott az egészen, meg azon is, amit mondtam, hogy nekem ez az igazi és hogy arra jutott, hogy igazam van. Gyakorlatilag akkor jöttem rá, hogy a múltkori masszázsomból tanulta meg azokat a dolgokat, amiket éreztem, hogy másképp csinál. És megtiszteltetésnek éreztem, hogy tőlem tanult és nem vette sértésnek amit mondtam, sőt.
Ilyenkor látom azt, hogy nincsenek tanárok és tanítványok. Mindannyian tudunk tanulni másoktól, ha nyitottak vagyunk rá. Mindig, minden helyzetben van lehetőségünk tanulni egymástól. Örülök, hogy ezt az érzést így megtapasztalhattam. 💕

Kedvenc masszázs videóm

Akkor most itt az ideje ebben a nagy hidegben, hogy egy kis melegséget vigyünk ebbe a tél végi napba. 😊
Ez a videó a kedvencem ebben a kategóriába, és a hölgy, aki masszíroz, az valami CSODA.
Az a figyelem, az a körbeölelő szeretet, az a hullámzás, mindent elmond erről az egészről, amit szavakkal nem lehet leírni.
Nézzétek és olvadozzatok Ti is. 😍

Első "tanítvány"

Egy hosszabb betegség után végre összeszedtem magam és bejelentkezett az első "tanítvány" is. 🙌
Selyemfestést már régóta fontolgatta, és most minden összejött hozzá, hogy meg is próbálkozzon vele. Nekem is nagyon jó tapasztalat volt, hogy mennyire tudom átadni azt, amit eddig én tanultam.

Kiszámoltuk először is a születési számát, majd a nevének betűit egyenként átváltottuk számokra, majd a számokhoz tartozó színekre bontottuk őket. Így kiderült, hogy a nevében mely színek azok, amik hiányoznak, vagy kevés van belőlük. Ezeket használtuk aztán a mandalában amit készített, hogy erősítsék ezeket a hiányzó jellemzőket, tulajdonságokat, amiket a színek hordoznak.

Először a születési szám alapján megállapítottuk, hogy 7 ágú mandalát fogunk készíteni. Majd felrajzoltuk a 20cm átmérőjű kört, amit felosztottunk hét részre. Az egyik kis cikkelybe a hétből megrajzolta a mintát, amit szeretett volna és azt átmásolta mindegyik cikkelybe. Aztán filccel megerősítette a vonalakat, majd a selyem alá helyezve kontúrfestékkel megfestette az alapot. Ez nem volt egyszerű így elsőre, de a végére nagyon ügyesen belejött. 😊
Majd kitaláltuk, hogy mely színek hová kerüljenek és megkezdődött a festés, majd a festés után a díszitgetés, amiben azért egy picit én is segítettem.
Közben sokat beszélgettünk és feljött egy olyan téma, ami igen mély dolgot hozott felszínre. Átbeszéltük és nekem úgy tűnt, nagyon jó, hogy ez felszínre került, mert így mihamarabb meg lehet gyógyítani, el lehet engedni az ezzel járó bűntudatot és fájdalmakat, amik a mai napig okoznak neki testi tüneteket.
Összességében nagyon felemelő és szeretetteljes légkörben tudtunk együtt alkotni, aminek a végeredményét itt láthatjátok.

Arcmasszázs

Megmutatom nektek a kedvencemet ebben a témában.

Csak nézni is gyönyörűség 💚

Finom, lágy mozdulatok, mégis óriási erő van benne. Ez a szeretet, ahogy érint, ahogy törődik, ahogy gyógyít.

A masszázs lényege

Néhány gondolatot szeretnék megosztani Veletek.
Bár ezt nem én foglaltam így össze, de pontosan az van benne megfogalmazva, amit én is gondolok a masszázsról általában. Nem akarnék belekontárkodni, mert ez pont így jó, ahogy van. 👍😊

"A masszázs - ha elfogadjuk, ha nem - spirituális tevékenység.
Az érintés és az erre adott válaszreakció nem más, mint kölcsönös energiacsere, az energia kétirányú és folyamatos áramlása.
Az energia nem más, mint a szeretet.
A kommunikáció eszközei a kéz, amely ad és kap, valamint a bőr. A kéz által felfedezhető és érzékelhető a kezelt személy egyedisége, az illető pedig a bőrén keresztül tapasztalja meg és fogadja be az érintés ajándékát.
Szeretetteljes mozdulataink - empátiánk segítségével - ezért is bírnak gyógyító erővel, mely döntő tényezője a fizikai és szellemi jó közérzet, az egészség, tehát az egyensúly megteremtésének.
Ez az energia a lét minden szintjét áthatja, a sejtjeinket felépítő atomoktól egészen a világmindenségig. Ez az energia köt össze bennünket a természettel és annak minden lényével.
Elmondható, hogy legmagasabb fokon a masszázs az 'itt és most' megélésének, tehát a meditációnak egy formája, a páciens és a masszőr számára egyaránt."

Veres Anna