Jóóó régóta nem írtam. Talán belejátszott, hogy a választások után egy darabig nem volt kedvem írogatni...
Másrészt nincs érdeklődés az ügyben, amit adni tudnék (bár megjegyzem, talán az én lelkesedésem is alábbhagyott), így aztán mivel nem volt mit írnom, ezért nem is írtam.
Most olvastam egy könyvet (persze többet is olvastam, de legutóbb ezt 😄), ami nagyon inspiráló volt. Persze több helyen hallottam, olvastam már ugyanezt, de úgy vettem észre, el kell telnie egy kis időnek, mire odajutok, hogy valami "leessen", eljusson bennem odáig, hogy használni is tudjam az olvasottakat. Nem mindegy, hogyan ébredek, hogyan indul a napom. A hála, mindazért, amim már most van, nagyban meg tudja változtatni a hozzáállásomat az életemhez.
No, hát ezt a bejegyzést is még tavaly írtam, aztán úgy maradt. Tulajdonképpen meg is feledkeztem egy idő után a blogról.
Közben történt egy s más, de semmi igazán komoly vagy eget rengető.
Viszont ezt a megkezdett bejegyzést azért lementem, mert fontosnak tartom, hogy saját magamnak legyen emlékeztetőm arról, hogy a HÁLA nagyon erőteljes dolog és sose feledkezzem meg róla. Saját magam miatt. És a kapcsolat miatt, mert sosem vagyok egyedül.
Most ennyi. Talán újra felveszem a fonalat itt. Ki tudja? 😉😊
