Sűrű volt ez a néhány nap. Nagyon erősen kezdődött eleve, az első nappal. Barátnőmnél voltam és jókat beszélgettünk séta közben a Duna parton, de aztán előjöttek elég mély dolgok, amire egyikünk sem számított. De jó volt, hogy kibeszélte magából. Sokszor vagyunk úgy vele, hogy azt hisszük, valamin már túl vagyunk. Az ilyen esetek szembesítenek vele, hogy ez azért egy folyamat. Időnként sikerül mélyebbre hatolni és ott is tisztulni tudnak a dolgok.
Majd másnap masszíroztam és a következő napon is. Jó, hogy kezdek már tényleg átállni erre.
Ennek ellenére azért az élet "bekérdezett", hogy tényleg akarom-e a változást 😉 és egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán rájöttem, hogy nem szeretnék még egy olyan figyelmeztetést, mint amit augusztusban kaptam a bringás balesetemnél, szóval igen, nem arra van nekem tovább az utam, mint eddig volt.
És az egész lényege: tegnap is voltam masszázson. Havonta járok én is, hogy a suszternek ne legyen lukas a kaptafája... 😋 Szóval voltam tegnap is és mondtam, hogy a jobb bokámat nézzük már meg, mert nem stimmel vele valami. A reggeli tornámnál mindig kattog az ízület és érzékeny az egész. Meg a jobb lábszáram is kifelé fordul, emiatt a jobb lábélre terhelek, vagyis nem a talpamra lépek. Mivel akihez járok, tanulja a Testszobrászatot, ezért kértem, hogy úgy nézzük már meg ezt a dolgot. Most csak egy kicsit foglalkozott ezzel, mivel olajos masszázst kaptam és úgy nem lehet ezt a dolgot csinálni, csak szárazon, vagy max. vízzel. Lényeg, hogy még így is hatott. Azt vettem észre, hogy mikor mentem haza, már nem a külső talpélre léptem, hanem normálisan a talpamra. Otthon is néztem, hogy a lábszáram már most nem fordul ki annyira, mint eddig. Egyszerűen el sem hittem, hogy ennyitől már ilyen nagy változást lehet elérni! És további lényeg: tavaly jelentkeztem a Testszobrász kezelésre, ahová három alkalommal kellett volna menni és az egyik tanuló "próbababája" lettem volna, aki rajtam gyakorolt volna. Így persze én is kamatoztattam volna a dologból elég sokat. A vírus miatt elmaradt ez a lehetőség, úgy volt, hogy átteszik későbbre. Végül augusztus végére volt időpontom, három egymást követő hétre 1-1 alkalomra. A fent említett bringás balesetem pont előtte volt pár nappal, úgyhogy mivel a sebem nagyon lassan gyógyult, ezért nem tudtam elmenni. Igazából most értettem meg, hogy miért. Akkor még bizonytalan voltam abban, hogy valóban változtatok-e? A balesetet először nem is értettem, hogy miért volt? Aztán később leesett, hogy nem erre kell tovább mennem már. Mivel az élet hétfőn bekérdezett, és helyes választ adtam, ezért MOST jött el a pillanat, hogy ezt a régóta húzódó testi elferdülést helyrehozzuk.
Volt már ilyen az életemben, hogy mikor meghoztam egy döntést, az addig évek óta húzódó testi tünetet meg lehetett gyógyítani. A jobb fülemnek volt krónikus gyulladása. Mikor a döntés megszületett, megtaláltam rögtön azt az orvost, aki tudta, hogy mi a baj és tudott is segíteni. Úgyhogy nem ismeretlen számomra ez a fajta működés az életben. Hálás vagyok, hogy eljutottam idáig.
Akit érdekel, akihez járok és tudja ezt a fajta kezelést, keresse bátran Szilárdot, szívből ajánlom.
https://www.facebook.com/masszor06204515900
