Szimbólumok

Tegnap megint találkoztam az őzbakkal. Most épp kevesen voltak kint, szitált az eső és óvatosan közlekedtem. Figyeltem a madárhangokra és mikor az egyik riasztott, akkor tudtam, hogy a közelben van. Úgyhogy próbáltam még óvatosabb lenni. Meg is lett az eredménye. Megint nagyon meghatódtam, és újra elcsodálkoztam azon, hogy hogyan tud ezen a kicsiny területen észrevétlen maradni? Most már láttam egyéb jeleit is, mert figyeltem. Talán mert nem számítunk rá, ezért el sem tudunk képzelni dolgokat. De ha a figyelem ott van és tudjuk mit keresünk, akkor látni kezdünk és hallani. Úgy gondolom így van ez az egész életünkkel: ha figyelünk, meglátjuk a nyilvánvaló dolgokat. Aztán egyre több ember jött, gyerekek, kutyák, és engem zavarni kezdett az emberi viselkedés, hogy azt hisszük, mindenek felett állunk és nekünk mindent lehet. Ha kimegyünk az erdőbe - akár ilyen pirinyóba is - az nem a mi területünk. Ott vendégségben vagyunk és tiszteletben kell tartanunk az ott lakókat, még ha nem is tudunk róla, hogy ott vannak. Felesleges kiabálni, hangoskodni, hisz pont a feltöltődést segítené a természet, ahol kikapcsolhatnánk, megnyugodhatnánk. Ez a pici terület is tele van szeméttel, így amikor kimegyek, igyekszem mindig összeszedni legalább egy neylon szatyornyit. Sajnos mindig van mit. Talán egy jó órányit lehettem kint, aztán elkezdett jobban esni az eső, és hazaindultam. Öröm és szomorúság is volt bennem: örültem, hogy láttam, de félteni is kezdtem. Tudom milyen az emberi természet sajnos...

A másik dolog, amit észrevettem, hogy fészket akar egy madárpár építeni a redőnyöm fém tokjára az erkélyemnél. Sajnos nem fog sikerülni, mivel csúszik, de próbálkoznak. Tavaly galambok próbáltak építeni, azt hittem most is, de kiderült, hogy egy mátyásmadár (szajkó) pár találta most meg a helyet. Sajnálom, hogy nem találtak jobb helyet, de remélem hamarosan fognak. Nem akarok beavatkozni és elriasztani őket, úgyis rá fognak jönni, hogy ez nem az ő helyük. Viszont megint kíváncsi lettem, hogy mit jelenthet a mátyásmadár? Találtam is róla írást. Nagyon érdekesek ezek a szimbólum dolgok. Már a múltkor az őznél is erősen felmerült, hogy mit jelent ez számomra, és most is. Én szeretem az ilyen dolgokat, lehet, hogy még az idevonatkozó könyveket is beszerzem. 😊 Főleg, hogy mostanában jobban figyelek az ilyen fajta üzenetekre is.

Csodák

Nem írtam egy ideje, nem mintha nem történt volna egy csomó minden, hanem mert mire szavakba foglalnám, már történtek újabb dolgok és már nem tudok visszanyúlni úgy, hogy érdemben átadhatóvá tegyem.

Tegnap azonban több dolog is történt, ami nagyon erős volt számomra. Bejelentkezett hozzám masszázsra egy nagyon kedves pár, akikkel egy kirándulás alkalmával már találkoztam, talán másfél éve. Már akkor szimpatikusak voltak, de most tűnt fel igazán, hogy a fiú - kedves barátnőm fia - mennyire hasonlít az édesanyjára. 

De hogy az elején kezdjem: délután egy órára jöttek, viszont most volt az óraátállítás, ami miatt kicsit felborul ilyenkor a napirend. Szokásos időben ébredtem, de az már egy órával később volt, mint eddig. A masszázs miatt az evés nálam kérdéses ilyenkor, mert sem előtte, sem két masszázs közben nem jó, ha eszem, mert az emésztésem ezt nem tolerálja túl jól. Viszont én későn szoktam reggelizni, így most minden borult. Mivel két masszázst vállaltam egymás után, ami jó esetben 5-ig mindenképp eltart, ezért úgy voltam vele, hogy elmegyek sétálni a közeli kiserdőbe, még délelőtt. 11-kor indultam, így volt egy órám. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy 10 percre tőlem van egy kiserdő (tényleg kicsi, 10 perc alatt körbe lehet járni), de a hatása ugyanolyan jó, mint egy nagyobb kiterjedésű erdőnek, úgyhogy az utóbbi időben akár naponta is kijárok. Szóval most is kisétáltam, bóklásztam, próbáltam olyan helyet felfedezni, amit eddig még nem - ami lássuk be nem könnyű - ezért nem a kis ösvényeken mentem, hanem árkon-bokron. Mondjuk ki, csörtettem. És egyszer csak megláttam egy őzbakot... a csodálkozástól ledermedtem, leesett az állam és csak bámultam. Meg sem mertem mozdulni, nehogy elszaladjon. Nem volt tőlem nagyon messze, de sűrűn vannak a fák, ezért némileg takarásban volt. Mivel zajt csaptam, ezért felfigyelt rám, de mivel nem mozdultam, megnyugodott. Bár próbált jobbra-balra fejmozgással kizökkenteni, de nem hagytam magam. 😉 Aztán lassan tovább bóklászott, és később próbáltam lefényképezni, de esélytelen volt. A telefonom ilyen távolságra minősíthetetlen képet csinál csak. A lényeg, hogy soha többé nem fogok tudni úgy kimenni, hogy ne jusson eszembe ez a CSODA. 💖 Mivel szerintem minden üzen valamit, tisztában voltam vele, hogy ez is üzenet számomra, de mivel indulnom kellett lassan vissza, és készülnöm a masszázsokra, ezért nem volt időm ezzel foglalkozni, hogy utána nézzek, hogy mit jelent maga az őz, mint szimbólum. 

A pár meg is érkezett egy órára pontosan. Azt még azért hozzáteszem, hogy előző nap házasodtak, úgyhogy ez is nagy megtiszteltetés volt, hogy a házaséletük első napját a kezeim között töltik. Aztán mivel még nem voltak tisztában vele, hogy mi és hogyan történik, kicsit átbeszéltük a helyzetet, majd a feleséggel kezdtem, aki 32 hete kisbabát hord a szíve alatt. Számomra ez is kihívás volt, mert ilyen módon még sosem masszíroztam kismamát. Főleg nem ilyen előrehaladott állapotban. De nagyon kedves, lágy, elfogadó és megengedő volt, mindenben tudtunk mindketten alkalmazkodni, hogy a lehető legkényelmesebb legyen a masszázs. Mivel masszázságyon és oldalt fekve masszíroztam, nem a megszokott módon (mivel hasra nem fekhetett), ezért kicsit aggódtam, hogy ebben a formában ki tudom-e tölteni a másfél órát? De nem volt gond, ugyanúgy eltelt az idő, mint normál esetben. Egy pici kompromisszummal még az arcmasszázst is megoldottuk, úgyhogy teljes volt a dolog. Örültem, hogy jól sikerült. A másik kihívás részemre az volt, hogy férfit masszírozzak újra. Több okból ezt jó ideje nem csinálom, csak családtagokkal (bár már őket is régen, mióta egy éve ez a mizéria van, mert ők most ezt inkább nem kérik). De hát őket ismerem, nincs probléma. Mivel a férj szimpatikus volt már az első találkozáskor, meg hát barátnőm fia, így elvállaltam, mikor megkérdeztek. De arról - az előbb említett okok miatt - teljesen elfeledkeztem, hogy egy férfi teste jóval szőrösebb, mint egy nőé. 😀 Szóval ez volt az első, amin jót mosolyogtam magamon. Végülis megoldottuk, csak hát így jóval több olaj kellett, és nem tudhattam, hogy ez nem fogja-e zavarni? De nem volt gond szerencsére. Ami igazán nagy élmény volt számomra, most ezen a két emberen keresztül megtapasztalni - amit eddig is tudtam, de mégsem tudatosult igazán - hogy milyen csoda az, hogy valaki ilyen feltétlen bizalommal átadja a testét, és a lelkét is. Nagyon hálás vagyok érte, és igazán, őszintén értékelem, hogy aki hozzám jön, az ezt a bizalmat megszavazza nekem. És ez óriási felelősség is, ezért igyekszem ezt a lehető legnagyobb szeretettel viszonozni a masszázson keresztül, amire csak képes vagyok.

2021-es erős évkezdet

Sűrű volt ez a néhány nap. Nagyon erősen kezdődött eleve, az első nappal. Barátnőmnél voltam és jókat beszélgettünk séta közben a Duna parton, de aztán előjöttek elég mély dolgok, amire egyikünk sem számított. De jó volt, hogy kibeszélte magából. Sokszor vagyunk úgy vele, hogy azt hisszük, valamin már túl vagyunk. Az ilyen esetek szembesítenek vele, hogy ez azért egy folyamat. Időnként sikerül mélyebbre hatolni és ott is tisztulni tudnak a dolgok.
Majd másnap masszíroztam és a következő napon is. Jó, hogy kezdek már tényleg átállni erre.

Ennek ellenére azért az élet "bekérdezett", hogy tényleg akarom-e a változást 😉 és egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán rájöttem, hogy nem szeretnék még egy olyan figyelmeztetést, mint amit augusztusban kaptam a bringás balesetemnél, szóval igen, nem arra van nekem tovább az utam, mint eddig volt.

És az egész lényege: tegnap is voltam masszázson. Havonta járok én is, hogy a suszternek ne legyen lukas a kaptafája... 😋 Szóval voltam tegnap is és mondtam, hogy a jobb bokámat nézzük már meg, mert nem stimmel vele valami. A reggeli tornámnál mindig kattog az ízület és érzékeny az egész. Meg a jobb lábszáram is kifelé fordul, emiatt a jobb lábélre terhelek, vagyis nem a talpamra lépek. Mivel akihez járok, tanulja a Testszobrászatot, ezért kértem, hogy úgy nézzük már meg ezt a dolgot. Most csak egy kicsit foglalkozott ezzel, mivel olajos masszázst kaptam és úgy nem lehet ezt a dolgot csinálni, csak szárazon, vagy max. vízzel. Lényeg, hogy még így is hatott. Azt vettem észre, hogy mikor mentem haza, már nem a külső talpélre léptem, hanem normálisan a talpamra. Otthon is néztem, hogy a lábszáram már most nem fordul ki annyira, mint eddig. Egyszerűen el sem hittem, hogy ennyitől már ilyen nagy változást lehet elérni!   És további lényeg: tavaly jelentkeztem a Testszobrász kezelésre, ahová három alkalommal kellett volna menni és az egyik tanuló "próbababája" lettem volna, aki rajtam gyakorolt volna. Így persze én is kamatoztattam volna a dologból elég sokat. A vírus miatt elmaradt ez a lehetőség, úgy volt, hogy átteszik későbbre. Végül augusztus végére volt időpontom, három egymást követő hétre 1-1 alkalomra. A fent említett bringás balesetem pont előtte volt pár nappal, úgyhogy mivel a sebem nagyon lassan gyógyult, ezért nem tudtam elmenni. Igazából most értettem meg, hogy miért. Akkor még bizonytalan voltam abban, hogy valóban változtatok-e? A balesetet először nem is értettem, hogy miért volt? Aztán később leesett, hogy nem erre kell tovább mennem már. Mivel az élet hétfőn bekérdezett, és helyes választ adtam, ezért MOST jött el a pillanat, hogy ezt a régóta húzódó testi elferdülést helyrehozzuk.

Volt már ilyen az életemben, hogy mikor meghoztam egy döntést, az addig évek óta húzódó testi tünetet meg lehetett gyógyítani. A jobb fülemnek volt krónikus gyulladása. Mikor a döntés megszületett, megtaláltam rögtön azt az orvost, aki tudta, hogy mi a baj és tudott is segíteni. Úgyhogy nem ismeretlen számomra ez a fajta működés az életben. Hálás vagyok, hogy eljutottam idáig.

Akit érdekel, akihez járok és tudja ezt a fajta kezelést, keresse bátran Szilárdot, szívből ajánlom. 

https://www.facebook.com/masszor06204515900