Magamról

Egész gyermekkorom óta a rajzolás mindig fontos volt az életemben. Ha kikapcsolódásra vágytam, ez volt a legjobb, amit tehettem. Itt aztán elszállt a fejemből minden kusza gondolat és csak az alkotás maradt. Ma már úgy fogalmazok, ez számomra egyfajta meditáció.
A masszázs is egy olyan része az életemnek, ami szinte mindig jelen volt. Kora tizenéves korom óta használtam a kezem gyógyításra, pedig soha senkitől nem tanultam, hogy mit is kell csinálni. Jött minden magától. Első emlékeim között az él, hogy az első munkahelyemen jönnek hozzám, hogy "gyere már, mert nagyon fáj a fejem, a te kezed kell hozzá, hogy jobban legyek"... 😊
Fontos szerepe volt még a táncnak is egy ideig. Három és hat éves korom között balettozni tanultam és a tanárnőm szerette volna, ha bentlakásos balettiskolába íratnak a szüleim. Ez több okból sem valósult meg, és aztán az iskola mellett egy idő után már nem vittek a szüleim az órákra.
Az iskolában, barátokkal mindig betöltöttem egy olyan szerepet, amit én régen csak "lelki szemetesnek" hívtam. Ha valakinek gondja-baja volt, hozzám fordult segítségért. Én pedig mindig szívesen meghallgattam bárkit és általában - mint kívülálló - jó tanácsokat is tudtam adni. És érdekes módon akkor nem, de később már ráláttam arra, hogy ilyenkor nem én adtam tanácsot, hanem rajtam keresztül jött egy üzenet, amit én átadtam. Magamtól nem is mondhattam volna azokat a dolgokat, hiszen nem voltak olyan tapasztalataim, amikre támaszkodhattam volna. Jóval később tudatosult ez bennem, hogy ilyenkor közvetítőként működöm.
A középiskola után dolgozni kezdtem, majd néhány év múlva férjhez mentem, később született egy lányom.  Amikor felfedeztem, hogy a gyermekem mennyire másképp működik mint én, akkor szerettem volna tudni, hogy hogyan lehetne őt a leginkább megértenem, hogy mit miért tesz? Hogyan tudnám őt a leginkább segíteni? Akkor épp adódott egy csoport, ahol önismerettel foglalkoztunk az asztrológián keresztül. Ez kb. 33 éves korom körül kezdődött. 😉  Három évig jártam oda.
Később a házasságomból kb. 18 év után kiléptem és egyedül neveltem tovább a lányom.
Mivel így elég sok energiám felszabadult - ahogy én magam is 😋 - ezért keresni kezdtem, hogy mit tanulnék szívesen? A masszázs és a tánc között vaciláltam. És akkor találtam egy cikket a Nők Lapjában, amiben a Ma-Uri masszázsról volt szó. Az ragadott meg, hogy tánclépésekkel dolgoznak a masszázs közben. Így el is dőlt, hogy ezt fogom megtanulni.
Először elvégeztem itthon az alaptanfolyamot, majd a következő évben nagy lelkesedéssel Dániába is elmentem a következő, magasabb szintű tanfolyamra, ahol a masszázs kitalálójától is tanulhattam.
Lehetőség lett volna további tanfolyamokra, de ezeken már nem vettem részt.
Szerettem masszírozni, bár munka mellett nem volt rá túl sok lehetőségem, de a felnőtt létemben ez volt az első dolog, amiben igazán önmagam lehettem, amibe igazán bele tudtam tenni azt, aki vagyok, miközben az energiát hagytam, hogy vezessen, itt is közvetítőként működve. Nagy élményt volt, sok pozitív visszajelzéssel.
Később a Lomi-lomi hawaii masszázst tanultam meg, ami nagyon hasonló a Ma-Uri-hoz, de sokkal lágyabb, megengedőbb és nagyon nőies energiákkal dolgozik. Ebben még jobban kiteljesedtem, azonban - talán a sok női energia miatt - hozott magával olyan dolgokat, amik bennem még gyógyulásra vártak (a saját nőiségem) és olyan helyzetekbe kerültem néhányszor, ami kényelmetlen volt számomra. Talán emiatt, talán egyébként is, de a masszázst egyre kevésbé élveztem, ezért abba is hagytam. Aztán a lányom is elköltözött itthonról, így a még inkább felszabadult időmbe belefért, hogy újabb dolgokat tanuljak. Régóta foglalkoztatott, hogy megtanuljak gyöngyöt fűzni, ezért elmentem pár tanfolyamra, ahol az alapokat megtanultam. Itt is volt sikerélményem, ezért ezt is szívesen csináltam. Leginkább az izgat mindig, ha találok valami új mintát, esetleg látok egy képet, amire beindul a fantáziám, hogy hogyan is lehetne ezt elkészíteni? Alig hogy elkészül, már a következő minta foglalkoztat. Mióta a Pinteresten fenn vagyok, nincs megállás. 😃
Közben elmentem rajzmeditációs tanfolyamra is, akkor hosszabb ideig csak azzal foglalkoztam. Majd a kalligráfia is izgatott, úgyhogy azt is megtanultam egy tanfolyamon. A selyemfestés is megtetszett, miután az egyik születésnapomra a kollégáimtól kaptam egy selyemmandalát, tehát ezt a technikát is elsajátítottam. És végül, de nem utolsó sorban, az akvarellfestés illetve az útinaplózás is a kedvencem lett. Szerencsésnek mondhatom magam. Több mindenből választhatok, mikor épp mihez van kedvem, azzal foglalkozom és mindegyiket nagyon élvezem. 💚
Most már körülbelül három éve, hogy nem masszíroztam, de a nyáron a Csodatáborban egy masszázs hatására - amit én kaptam - újra felmerült bennem, hogy mi lenne, ha folytatnám? Elég sok minden gyógyult bennem, talán eljött az ideje, hogy visszatérjek ehhez is. De valahogy nem adódott lehetőség, én meg nem erőltettem. Viszont azóta alakult, formálódott bennem, hogy én ezzel a sok mindennel, amit tanultam, tudok és szeretek, szeretnék valamit kezdeni, amit másoknak is tovább adhatnék. Most az új év után érkezett meg a név: a kreatív masszázsterápia - tulajdonképpen megálmodtam - és aztán szépen összeállt a kép, hogy szívesen csinálnék olyan terápiát, ami abból állna, hogy aki eljön hozzám, azt először megmasszírozom, ami kb. 1-1,5 órás masszázst foglalna magába, majd kb. 1 órás beszélgetés lenne arról, amit a masszázs közben megélt a vendégem, és ezeket a dolgokat, amik akár kérdésként, akár válaszként, akár képekben, színekben, hangokban megélt, kivezetnénk valamelyik kreatív tevékenységben, amit épp a leginkább akkor megfelelőnek érezne. Ez lehetne selyem mandala festés, vagy csak színes ceruzával vagy filccel való munka, akár csak ceruzával vagy fekete tűfilccel való rajzolás, akvarellfestés, de akár gyöngyfűzés is. Ez egy kézzel fogható dologként a további gyógyulásban segíteni tudja a feldolgozást, nem szállna el a nap folyamán megélt élmény, hanem vissza lehetne nyúlni hozzá. Akár otthon további inspirációt is adna a mindennapokban való megéléshez.
Most itt tartok. Ehhez várlak szeretettel, ha úgy érzed, szívesen kipróbálnád.