Ősi áldás

Ez az áldás most talált meg, és annyira megérintett, hogy meg is osztom:

"Felszabadítom a szüleimet az érzés alól, hogy cserbenhagytak. Felszabadítom a gyermekeimet az érzés alól, hogy mindig büszkévé kell tegyenek; hogy saját útjukat járhassák szívük állandó sugallatát követve.

Felszabadítom a társamat a kötelezettség alól, hogy engem kiegészítsen. Semmiben sem szenvedek hiányt, együtt tanulok minden lénnyel, mindig.

Köszönöm nagyszüleimnek és ősatyáimnak, hogy összegyűltek azért, hogy én ma életet lélegezhessek. Felszabadítom őket múltbeli hibáik alól, és be nem teljesült vágyaik alól, mialatt tisztában vagyok azzal, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet, hogy helyzetüket elrendezzék az akkori lelkiismeretük szerint. Tisztellek, szeretlek és ártatlannak ismerlek el titeket.

Átlátható vagyok szemed előtt, hogy tudd, nem rejtegetek semmit, nem tartozom semmivel azon kívül, ami vagyok; igaz vagyok magamhoz és a létezésemhez. A szív bölcsességét követve tisztában vagyok vele, hogy élethivatásomat teljesítem szabadon, láthatatlan és látható családi kötöttségektől, melyek megzavarhatnák Békémet és Boldogságomat, melyek az én kizárólagos felelősségeim.

Lemondok a megmentő szerepéről és nem kell teljesítenem mások elvárásait.

Csak és kizárólag a SZERETETEN keresztül tanulva, megáldom lényemet, kifejezési formáimat, bár lehet, hogy vannak, akik nem értenek meg.

Értem magam, hiszen csak én éltem és tapasztaltam meg történelmemet; mert ismerem magam, tudom ki vagyok, tudom mit érzek, hogy mit cselekszem.

Tisztelem és elfogadom magamat.
Becsülöm az Istenit magamban és benned is.
Szabadok vagyunk."

(Ezt az ősi áldást a Mexikóban beszélt nahuatl nyelven alkották.)


Rajzolás tanulságokkal

Már egy ideje - mióta a lányomék elköltöztek - nehezebben kezdtem neki munka után az alkotásnak. Kicsúszott a kezemből az idő és nem tudtam igazán beletenni magam ezekbe a folyamatokba.
De rájöttem, hogy a tavalyi rajzos naplóm az, ami most visszafog. El vagyok vele maradva és emiatt az ebbe való rajzolás-festés már nem örömforrás volt számomra, hanem muszáj, kényszer.
Most ezért ezt a dolgot elengedtem, majd ha újra tudok örömmel foglalkozni vele, akkor előveszem és folytatom.
Az utóbbi két napban ezek a rajzok készültek. 😊


Igen, ezek női minőségek most, úgy tűnik, hogy ez esik jól. Folyamatban van egy harmadik kép is, ami nem túl meglepő módon, szintén egy női fej lesz. 😉

Tanulságos számomra, hogy az alkotás nem lehet kényszer, mert úgy nem működik. Vagy öröm, vagy nem. Vagy szívből csinálom, vagy sehogy. Anno ugyan hoztam egy döntést, hogy csinálom a naplót, de kb. fél év után elfáradtam és kb. másfél-két hónapig nem foglalkoztam vele. Így aztán annyira elcsúsztam, hogy már nem voltam képes behozni a lemaradásomat. Most még mindig a novembernél tartok, de végre elengedtem. Megengedtem magamnak, hogy mással foglalkozzak, még mielőtt kész lennék vele. Ez most egy csomó energiát felszabadított bennem. Úgy veszem észre, hogy épp a nőieket. 😋😏

Vasárnapi program

A múlt héten a selyemfestés tanítása közben nekem is megjött a kedvem, hogy csináljak újra egy mandalát. Úgyhogy ma nekiláttam ebéd után. Bár lehet, hogy jobban jártam volna, ha egy kicsit kimegyek a levegőre - amit azért még mindig megtehetek 😉 - de annyira belelendültem, hogy nem bírtam leállni. Most lettem kész, úgyhogy megmutatom. Mindig nagyon élvezem csinálni, ahogy most is. 💖

"Tanár és tanítvány"

Tegnap érdekes dolog történt.
Tavaly találtam egy masszőrt, akihez már december óta a negyedik alkalommal mentem.
Már elsőre szimpatikus volt és beszélgettünk róla, hogy én is masszíroztam régebben, de hogy egy ideje már nem. Szóba került, hogy én milyen masszázst csináltam és hosszabban is meséltem róla. Kiderült, hogy Ő ilyet még sosem kapott és kíváncsi volt, hogy milyen lehet? A harmadik alkalommal mikor mentem hozzá januárban, akkor felajánlotta, hogy barterezzünk: vagyis ha volna kedvem, akkor szeretné kipróbálni. Ő sportmasszőr, kórházban és egy saját helyen dolgozik és huszonéve ez a munkája.
Január végén elmentem hozzá és megmasszíroztam. Kicsit izgultam, mert azért ő mégis napi szinten ezt csinálja, én meg már több éve nem foglalkoztam vele. Igaz, azért egy barátnőmön előtte gyakoroltam, és hát minden visszajött és nagyon élveztem. Így bevállaltam ezt a bartert.
Mivel nem a saját helyemen csináltam (így egyszerűbb volt), ezért például a levezető lábmosást nem tudtuk megoldani, ami szintén fontos része az egésznek, de úgy gondoltuk, hogy ezt most el tudjuk engedni. A lepedőmet sem vittem, ami szintén jó lett volna, úgyhogy nem tudtam teljesen azt nyújtani, amit szerettem volna, de mivel még sosem kapott ilyet, nem tudta, hogy mire számítson, ezért egyelőre bőven jó volt ez így is. Az első 10 percben kb. bele is aludt. 😊 Ez azért jó, mert így teljesen bele tud az ember lazulni az egészbe, és nem azon agyal, hogy a másik mit és hogyan csinál. Ezt azért tudom, mert masszőrként kapni masszázst nagyon érdekes dolog, mert az ember önkéntelenül figyel, hogy a másik vajon mit csinál és hogyan? 😉 "Munkahelyi ártalom", hogy nehéz nem figyelni. Ezért is örültem annak, hogy bele tudott lazulni ilyen mélyen az egészbe. Mikor aztán megfordult a hátára, akkor már nem aludt bele, éreztem, hogy figyel. A végén megbeszéltük, hogy nagyon tetszett neki és hogy tényleg mennyire más ez, mint egy "sima" sport, vagy svéd masszázs. Itt nem csak a fizikai szint, hanem a lélek is gyógyítva van az érintésen keresztül.
Ahogy beszélgettünk még, miközben én készülődtem, kicsúszott a számon, hogy nekem az ilyen masszázs az igazi masszázs, amiben a teljes testtel foglalkoznak, nincs kiragadva csak ez, vagy csak az a testrész. Ahogy ezt kimondtam, már meg is bántam, mert tartottam tőle, hogy esetleg kritikának véli. Aztán megöleltük egymást, elbúcsúztunk és hazamentem. Jó érzés volt, hogy minden jól sikerült. Abban maradtunk, hogy majd jelentkezem, ha újra mennék hozzá.
Közben pár nap múlva elkapott egy torokgyulladás és hetekig köhögtem, amiből csak nemrég keveredtem ki.
Múlt héten bejelentkeztem, és tegnapra volt mindkettőnknek jó időpont. Ahogy felfeküdtem és elkezdett masszírozni, már az előkészületeknél is éreztem, hogy valami másabb, mint a korábbi alkalmakkor. De ahogy masszírozott, határozottan azt éreztem, hogy ez egészen más, mint eddig. Még úgy is voltam vele, hogy biztos tanult valahol valami új dolgot. Amíg hason feküdtem, nem is beszélgettünk közben egy kicsit sem, mert nagyon bele voltam mélyedve a masszázsba. Aztán ahogy megfordultam, akkor mondtam, hogy ez most nagyon más volt. És akkor mondta, hogy a múltkori masszázsom után sokat gondolkozott az egészen, meg azon is, amit mondtam, hogy nekem ez az igazi és hogy arra jutott, hogy igazam van. Gyakorlatilag akkor jöttem rá, hogy a múltkori masszázsomból tanulta meg azokat a dolgokat, amiket éreztem, hogy másképp csinál. És megtiszteltetésnek éreztem, hogy tőlem tanult és nem vette sértésnek amit mondtam, sőt.
Ilyenkor látom azt, hogy nincsenek tanárok és tanítványok. Mindannyian tudunk tanulni másoktól, ha nyitottak vagyunk rá. Mindig, minden helyzetben van lehetőségünk tanulni egymástól. Örülök, hogy ezt az érzést így megtapasztalhattam. 💕
Kapcsolódó kép

Kedvenc masszázs videóm

Akkor most itt az ideje ebben a nagy hidegben, hogy egy kis melegséget vigyünk ebbe a tél végi napba. 😊
Ez a videó a kedvencem ebben a kategóriába, és a hölgy, aki masszíroz, az valami CSODA.
Az a figyelem, az a körbeölelő szeretet, az a hullámzás, mindent elmond erről az egészről, amit szavakkal nem lehet leírni.
Nézzétek és olvadozzatok Ti is. 😍

Hímzés

 Lett egy újabb hobbim. Tavaly próbáltam ki a modern hímzést, karácsonyi ajándéknak készült egy kép. Azt egyedül csináltam meg videó alapján...