Már egy ideje - mióta a lányomék elköltöztek - nehezebben kezdtem neki munka után az alkotásnak. Kicsúszott a kezemből az idő és nem tudtam igazán beletenni magam ezekbe a folyamatokba.
De rájöttem, hogy a tavalyi rajzos naplóm az, ami most visszafog. El vagyok vele maradva és emiatt az ebbe való rajzolás-festés már nem örömforrás volt számomra, hanem muszáj, kényszer.
Most ezért ezt a dolgot elengedtem, majd ha újra tudok örömmel foglalkozni vele, akkor előveszem és folytatom.
Az utóbbi két napban ezek a rajzok készültek. 😊
Igen, ezek női minőségek most, úgy tűnik, hogy ez esik jól. Folyamatban van egy harmadik kép is, ami nem túl meglepő módon, szintén egy női fej lesz. 😉
Tanulságos számomra, hogy az alkotás nem lehet kényszer, mert úgy nem működik. Vagy öröm, vagy nem. Vagy szívből csinálom, vagy sehogy. Anno ugyan hoztam egy döntést, hogy csinálom a naplót, de kb. fél év után elfáradtam és kb. másfél-két hónapig nem foglalkoztam vele. Így aztán annyira elcsúsztam, hogy már nem voltam képes behozni a lemaradásomat. Most még mindig a novembernél tartok, de végre elengedtem. Megengedtem magamnak, hogy mással foglalkozzak, még mielőtt kész lennék vele. Ez most egy csomó energiát felszabadított bennem. Úgy veszem észre, hogy épp a nőieket. 😋😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése