Semmit sem vesztett az aktualitásából és valószínűleg nem is fog.
"A megbetegedés és a gyógyulás egyazon minőség két aspektusa. Szenvedőnek igazán segíteni az tud, aki maga is szenved vagy szenvedett már. A magas lóról beszélő 'gyógyító' azért veszélyes, mert saját betegségével, tökéletlenségével nem mer szembenézni. Valójában őt istenítő páciensei jelentik számára a biztonságnak hitt kapaszkodót. Éppen olyan erővel függ a betegektől, ahogy ők függnek tőle.
A tökéletlen mivoltát felismerő és elfogadó terapeuta a terápiában maga is gyógyul, a gyógyuló beteg ezáltal maga is gyógyít. Egyetlen, ám persze jelentős különbség, hogy a terapeuta mindezt professzionálisan, rengeteg ismeret és technika birtokában hivatás-szerűen végzi.
A gyógyító folyamatosan Isten és a boldogság keresésére kényszerül, mert a gyógyulni vágyó Isten és a boldogságot keresi benne. Mivel a tökéletesség emberi formában nem elérhető, a terapeuta folyamatosan a teljesség felé kénytelen haladni. A páciens feladhatja az önismereti munkát, de a segítő soha. A gyógyító azért született ebbe a testbe, hogy meggyógyuljon. Ez minden gyógyító fő feladata, és ebben segíti őt minden hozzá forduló beteg. Amíg a gyógyító ezt nem ismeri föl, szenvedni fog, mint mindenki, aki saját feladatát meg nem érti.
A polaritás törvénye értelmében a gyógyító feladata a gyógyulás, a tanáré a tanulás, a vezetőé a szolgálat."
