Ez annyira aranyos volt, azóta is a hatása alatt vagyok... szóval az történt, hogy utaztam munka után hazafelé a metrópótlón, és szokás szerint álltam, nem szoktam leülni a tömegközlekedési eszközökön. Szemben állt velem a busz másik oldalán egy fiatal (szerintem huszonéves) srác. Ugye most mindenkin maszk van, de azért szerintem helyes volt. Én nagyjából a busznak inkább a közepén, a közlekedő folyosón álltam. Mint később kiderült, srégen mögöttem állt egy szőke lány. Az utolsó megálló elég hosszú volt és én már közelebb álltam az ajtóhoz, mikor láttam, hogy a srác odament a lányhoz és kért tőle egy papírzsepit. Még úgy is voltam vele, hogy én is tudtam volna neki adni... mikor kiderült, hogy miért kérte... igazából nem figyelgettem, csak arra lettem figyelmes, hogy valamit fehér van a kezében és akkor láttam, hogy remegő kézzel egy kis papírvirágot fabrikál a zsepiből a srác. Fülig ért a szám... és megsajnáltam. Valahogy most ért el hozzám az, hogy a srácok is nagyon vágynak a szeretetre és az elfogadásra és hogy minden ilyen helyzet (ismerkedés) nekik sem könnyű feltétlenül. Még annyit hallottam, hogy odanyújtja a lánynak, de a lány nem volt túl befogadó erre a dologra, még talán meg is kérdezte hogy miért (muszáj ezt magyarázni?!?), mire valami olyasmit mondott, hogy csak kedvességből... aztán szerintem a lány talán elfogadta, talán nem, ezt nem figyeltem már, de a srác ott maradt a közelében. Csak remélem, hogy ha nem is ezt a lányt, de talál magának egy olyat, aki értékeli a kedvességét és megtalálja a párját. Életem folyamán voltak nem túl pozitív tapasztalataim a férfiakkal és nem vagyok túl toleráns velük, megvan a magam véleménye, ami persze ezekből a tapasztalatokból fakad. És most nyílt egy pici rés a szívemen, hogy ne tegyem mindegyiket egy "csak egy pasi" feliratú dobozba...
Ezt szerintem még emésztem kicsit, de ez a kedvesség még most is melengeti a megkérgesedett szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése