A napokban eszembe jutott apukámnak egy mostanában történt esete egy régi barátjával. Sokszor előfordult már, hogy van valami félreértés, vagy értelmez valamit valahogy és nem beszéli meg az illetővel, hanem megsértődik és kivonul a kapcsolatból. Már észrevettem magamon pár éve, hogy én is hasonló módon működöm, de nem kapcsoltam össze apukám történéseivel, csak azt láttam, hogy amióta emlékszem, így működöm. De most megtörtént az a rálátás is, hogy tulajdonképpen ez egy viselkedési minta, amit átvettem tőle. Így most alkalmam volt megfogalmazni magamnak, hogy ez nem az enyém, köszönöm, a továbbiakban én ezt nem kérem. Épp elég nyűg volt már ez eddig is. Így megléptem azt, hogy azonnal jelentkeztem egy barátnál, akit egy ideje parkoló pályára tettem és megbeszéltünk egy találkozást. Olyan felszabadító érzés volt enélkül a minta nélkül létezni benne, hogy az igazából nem is írható le szavakkal.
